Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG

2009.03.09

 

   A kajak-kenu sport fejlődése és a szövetség története 

Egy időszakban a kajakot csak eszkimókajaknak nevezték Magyarországon. Hisz ők készítették az első fából, csontból és bőrből összetákolt kajakot. Ezek a járművek nem versengésre voltak hivatottak, hanem a létfenntartásban, a halászatban segítette az eszkimókat. Az szinte természetes, hogy észak-dél irányú volt e vízijárművek terjedése: előbb a skandinávok ismerték meg őket, aztán a németek, az angolok és így tovább. 
Mégis, a történelem egy skót kajakos, bizonyos J. MacGregor nevét jegyezte fel valós rekordteljesítményéért, ő ugyanis az eszkimók mintájára épített kajakjával bebarangolta Angliát, Skandináviát és Németországot is. Hamarosan magyar követője is akadt: dr. Petz István járásbíró, túrakajakos, aki lapos fenekű, cédrus-, fenyő- és jegenyefából készült kajakján az első Duna- Tisza-túrát tette.

Hábl Károly, "Csárli" bácsi kutatásaiból az első verseny időpontját is ismerjük. 1862-ben, amikor még két szigetből állt a Margit-sziget, a Tudományos Akadémiáig tartó kajakversenyt rendeztek a pesti vízimolnárok, révészek, hajósok és halászok számára. Hány éves is akkor a magyar kajak-kenu sport? Maradjunk annyiban, hogy a hazai versenysportot megelőző "vadevezős" korszak a század harmincas éveinek elején kezdődött. Meglehetősen későn, hiszen 1933-ban már megrendezték a sportág első Európa-bajnokságát. Nemcsak az gátolta a sportág honi elterjedését, hogy a kajakok és a kenuk ára meglehetősen magas volt, hanem az is, hogy az evezős szövetség, amelynek "hivatalból" kötelessége lett volna a sportág népszerűsítése, nem kevés arisztokratikus gőggel elzárkózott a sportág felkarolásától. Pedig közben külföldön egyre népszerűbb lett a kajakozás, kenuzás. Internationale Representant des Kanusports (IRK) néven már 1924-ben megalakult a nemzetközi szövetség, s a már említett 1933-as és az azt követő 1934-es EB-nek akkora sikere volt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1934-es athéni kongresszusán felvette a sportágat az olimpia műsorára is. A kajak kenu azóta is az "olimpiai család" tagja.
A berlini olimpiának ugyan már voltak magyar kajakos résztvevői, de felkészültségük még messze elmaradt a világ élvonalától. Ennek ellenére szép lassan kezdett megváltozni a sportág megítélése.

"Mérföldkőnek" számított, amikor 1937-ben a Nemzeti Sport - igaz még mindig "Evezés" fejléc alatt - már nem pusztán az eredményeket közölte, hanem kommentárt is fűzött hozzá. Korszakos jelentősége volt annak, hogy egy magyar versenyző, Balatoni Kamill, legyőzte a sokkal nagyobb hagyományokkal rendelkező Németország bajnokát. Így aztán a sportág első világbajnokságára induló kis magyar csapat (Cseh Gábor és Balatoni) már nem számított "outsider"-nek. A csapatot Hábl Károly vezette. Balatoni ezüstérmet szerzett a VB-n, s a következő években csak a világháború miatt nem lett még fénylőbb csillaga a sportágnak. Nyert még 1940-ben és 1942-ben is a stahrenbergi regattán, amelyen világbajnoki erősségű mezőny vonult fel. Győzött egyesben, párosban és négyes is. A négyes győzelme viszont már minőségi különbséget jelentett: a magyar kajaksport már nem csak Balatoniból állt, ekkortól ténylegesen magyar kajaksportról beszélhetünk. A következő években a sportág életében is bekövetkezett ugyanez a változás: a kajak-kenu elkötelezett hívei megunták az evezősök gyámkodását és önálló szövetséget hoztak létre. Egyre-másra alakultak a szakosztályok is - persze még csak Pesten: Pannónia TE, Karakán KK, Ganz, Elzett, Elektromos, BSZKRT. A sportág két apostola, Hábl Károly és Kovács Gyula szervezte a vízi életet. A sportág alapjait egyfelől a vízi cserkészek teremtették meg, másfelől a sokszor elátkozott kapitalisták (pl. a Weiss-Manfréd konszern tulajdonosa), akik felismerték, hogy alkalmazottaik hatékonyabb munkavégzésre képesek, ha rendszeres sporttevékenységet folytatnak. A világégés mérhetetlen károkat okozott. Jó néhány vízitelep lett bombatámadások áldozata, s ami még szomorúbb: ártatlanul sok versenyzőt hurcoltak el hadifogságba, vagy SS alakulatok gyilkolták le őket (többek között Balatoni Kamillt is). Nehezen sikerült a "büszkeségeket és kiválóságokat" helyettesíteni. A hazai sztárok háború utáni első nagy nemzetközi megmérettetése az 1948-as londoni olimpia volt, melyen nem játszottak főszerepet a mieink. A válogatott keretben már készültek az olimpiára a kenusok is, a sportvezetés akkor azonban még úgy döntött, hogy nem érik el a nemzetközi szintet. Ám nem biztos, hogy igazuk volt. Legalábbis ezt látszanak bizonyítani az

1952-es helsinki olimpia eredményei. A sportágból kinövő fiatal edzők (Gelle, Bajóti, Blahó, Szabó Sándor, Szabó Ferenc, Füzesséry, Söptei) tanítványai itt már igazán kitettek magukért. Parti János és Novák Gábor itt szerezte a magyar kajak-kenu sport első két olimpiai érmét, két ezüstérmet kenu egyesben 1000, illetve 10 000 méteren. a kenusokhoz hasonlóan itt mutatkozott be - mint kongresszusi küldött - egy fiatal magyar sportdiplomata, Bonn Ottó is, aki később az ICF főtitkári posztjáig vitte.

Az igazi áttörést az 1954-es maconi VB jelentette versenyzőink számára. A világ pedig csak ámult és csodálkozott, amint a fiatal magyar versenyzők (Hatlaczky Ferenc, a Mészáros fivérek, Vagyóczki Imre, Parti János, Kovács László, Nagy László, Szigeti Zoltán, Halmai József, Wieland Károly, Pintér Hilda és Bánfalvi Klára) hat aranyérmet nyertek. Ilyen előzmények után nagy reményekkel készült a válogatott az 1956-os melbournei olimpiára. A felkészülést azonban megzavarta a hazai bizonytalan politikai helyzet, s a csapat Csehszlovákiában volt kénytelen edzőtáborozni. E nehézségek ellenére Melbourneben megszületett a magyarok első olimpiai aranyérme, amelyet Urányi János és Fábián László szerzett kajak kettesben 10 000 méteren. Hogy "egy aranynál" tényleg jobb a csapat, azt ékesen bizonyítja az 1957-es - újra életre hívott - Európa-bajnokságon elért három bajnoki cím. Az egyre rutinosabb versenyzőkből álló válogatott két év múlva a duisburgi EB-n ér a "hullámhegy" tetejére: hét arannyal térnek haza a mieink a német városból.

1960 Róma, ismét olimpia. Kellemetlenül érintette a magyar kajak-kenu sportot, hogy korábban a NOB tejhatalmú urai törölték a hosszú távú számokat az olimpia műsoráról. Ám ez sem tudta Parti Jánost megakadályozni abban, hogy két olimpiai ezüst után a "rosszabb" távján, 1000 méteren harcolja ki a győzelmet. Remekelt az egész csapat: mindenki éremmel érkezett haza. Ekkor már két éve Granek István áll a válogatott élén. Nemcsak itthon, hanem nemzetközileg is elismerik szaktudását, aminek jeleként beválasztják az ICF technikai bizottságába. Olyan időszak következik, amikor a "nagy öregek" (Hatlaczky, Urányi, Bánfalvi) teljesítménye már csökken, a helyükre lépő fiatalabbak (Timár, Ürögi, Giczi) pedig nem mindig tudják őket pótolni. Ez sem dicstelen korszak persze, hiszen egyetlen olyan világ- vagy Európa- bajnokság sincs, amelyen aranyérem nélkül maradna a magyar csapat, csakhát a megszokott 5-7 elsőség helyett leggyakrabban csak kettőt szerzünk, sőt Prágában mindössze egy aranyra tellett. Ennek egyik oka, hogy világszerte egyre népszerűbb a sportág, növekszik a konkurencia. A hazai sportvezetőknek törvényszerűen ki kellett találniuk valamit, ha a magyar csapat meg akarta őrizni helyét a világ három-négy vezető kajakos, kenus válogatottja között. Az újabb sikerek titka: a "varsa-elmélet". Mert ugye mikor meríthet többet egy varsákkal dolgozó halász? Nyilvánvalóan akkor, ha minél több varsát tesz a vízbe. Ezt szem előtt tartva szorgalmazták és segítették a szövetség vezetői, hogy minél több vidéki bázison folyjon az utánpótlás nevelése. Így Miskolc után hamarosan szakosztályok alakultak Szegeden, Dunaújvárosban, Vácott, majd később Győrött, Szolnokon, Csongrádon és majd' mindenütt a vizek mentén. És a vidék ontotta a tehetségeket. Íme néhány vidékről jött későbbi nagy bajnok: Hesz Mihály, Gyulay Zsolt (Vác), Csapó Géza, Deme József (Szolnok), Sztanity Zoltán, Povázsán Katalin, Ábrahám Attila (Győr), Sarusi Kis János (Csongrád), Petrovics fivérek (Nagymaros). A magyar kajak-kenu sport rengeteg sikerrel lenne szegényebb a vidéki bázisok, és az ott sokszor sanyarú körülmények között dolgozó tehetséges, áldozatkész edzők nélkül. Időközben megint fenékig kellet ürítenünk a keserű poharat

1964-ben a tokiói olimpián, ahol győzelem nélkül maradt a magyar csapat, sőt ezüstérmet is csak Hesz Mihály nyert. A "szűk esztendők" a mexikói olimpiáig tartottak, melyen végre megtört a jég. Egyes kajakban Hesz Mihály, egyes kenuban Tatai Tibor nyert aranyérmet. A csapat pedig ugyanazt a bravúrt vitte véghez, amit nyolc évvel korábban a Rómában: minden tagja felállhatott a dobogóra. Granek István az előolimpia tapasztalatait felhasználva rengeteg "anaerob" munkát végeztetett versenyzőivel, akik megint elkápráztatták a világot.
A nagy sikert három évvel élte túl Granek István. Még ő vezényelte a csapatot a Moszkvában az utolsó Európa-bajnokságon, ahol négy elsőséget szereztünk. A koppenhágai VB-t követően gyakorlatilag már Péhl József látta el a vezetőedzői teendőket. A munka továbbra is Granek tervei alapján folyt, s még ő építette be a csapat nagyszerű "újhullámos" tagjait (Szabót, Bakót, Demét, Rátkait, Csapót), akik aztán évekig vitték a vállukon a válogatottat.

1972-től már hivatalosan is Péhl József lett a szövetségi kapitány, aki együttesével a müncheni olimpián debütált - nem sok sikerrel: Wichmann megint "csak" ezüstöt, Deme és Rátkai ugyancsak, Csapó és Pfeffer "csak" bronzot hozhatott haza. Az új edző jócskán megfiatalított gárdája csak a következő évben ért be. Tamperében ismét hét aranyat gyűjtöttünk, ám ez még a duisburgi EB-t is felülmúlja, mivel a világbajnokságon egy számban egy országot csak egyetlen egység képviselhetett. következő két kevésbé eredményes VB után következett 1974-ben a montreali olimpia. Péhl ekkor is remekül felkészített csapatot vitt ki (3 ezüst és 5 bronz volt a "termés"), de a győzelem sehogyan sem akart összejönni.
Itthon bűnbak kellett, s a következő év elején nem újították meg Péhl József szerződését. Emiatt azonban nemzetközi elismertsége egyáltalán nem csökkent, amit az ICF technikai bizottságába valóbeválasztása is alátámaszt. (Az ICF megalakult orvosi bizottságában egyébként helyet kapott Alberti Erzsébet magyar főorvosnő is.)

1977-ben dr. Parti János került a válogatott élére. Sem szakértelmét, sem nemzetközi tekintélyét nem lehetett megkérdőjelezni. A három diplomás, nyelveket beszélő, a hajóépítés minden csínját-bínját ismerő, versenyzőként Európa-, világ- és olimpiai bajnokságig jutott sportember edzőként is elérte a csúcsot.
Parti nem pusztán megörökölt versenyzőkkel utazott a szófiai VB-re, hanem jó meglátással összehozta a Foltán-Vaskuti kenus párost, akik újoncként rögtön világbajnokok lettek. Az "öreg" versenyzők még kitartottak az 1980-as moszkvai olimpiáig, ahol a csapat legesélyesebb indulója Wichmann Tamás volt. Mindenki nagy bánatára azonban Wichmann - életében először - feladta a versenyt, s ezzel olimpiai arany nélkül fejezte be káprázatos pályafutását. A Foltán-Vaskuti C-2-es egység viszont 500 méteren a kajak-kenu versenyek legnagyobb arányú győzelmével érdemelte ki az olimpiai aranyérmet.

Parti János még két olimpiai cikluson keresztül irányította a válogatottat. Vezetése alatt 1986-ra már igazi világklasszissá nőtte ki magát Sarusi Kis János, Vaskuti István, Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt, Fidel László és a női szakág képviselői is. Montrealból hét győzelemmel tért haza a válogatott. Nagyszerű sikerrel zárult Parti János hazai pályafutása, ugyanis az 1988-as szöuli olimpián Gyulay a K-1 500-at nyerte, és a kajak négyes is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Az év végén nem hosszabbították meg szerződését, ezért külföldre ment dolgozni. Az 1989-es évben a szövetség először tartott olyan közgyűlést, melyen demokratikus úton választották meg a szövetség vezetőit, elnökségét. Elnöknek dr. Boldizsár Istvánt választották, a főtitkári székben pedig továbbra is az a Füleky András maradt, aki e pozíciójából korábban aktívan segítette Parti János munkáját is. Az új szövetségi kapitány Vajda Vilmos lett, aki elődeihez hasonlóan nagyszerű szakember.

A válogatott a hagyományos úton menetelt Vajda Vilmos vezetésével. Legjobbjaink menetrendszerűen nyerték a világversenyeket egy olyan időszakban, amikor egyre nehezebb volt előteremteni a zavartalan felkészüléshez szükséges pénzt. Az itthoni pénztelenség eredményeként napjainkban már tartósnak lehet nevezni az "agyelszívás" folyamatát. A konkurens nemzeti válogatottak annyival nagyobb összegek felett rendelkeznek, hogy kitűnően meg tudják fizetni a jó szakembereket, így nem is lehet csodálkozni, ha olyan szaktekintélyek, mint pl. Kemecsey Imre, Buday Tamás, Tóth Árpád, Füzesséry Gyula, Tatai Tibor, Szabó Csaba, Bakó Zoltán külföldön kamatoztatják tudásukat. Egyfelől büszkék lehetünk az ő edzői sikereikre, de e büszkeségbe fájdalom is vegyül, amikor éppen az ő tanítványaik kaparintják meg az értékes helyezéseket a magyar versenyzők elől.

Az elmúlt évek magyar kajak-kenu válogatottja Angyal Zoltán irányításával tovább öregbítette a sportág hagyományait. Az olimpiák történetében összesen 14 aranyérmet szereztek sportolóink. Sydneyben igazán kitettek magukért a magyar versenyzők, hiszen minden idők legjobb szereplésével 4 aranyérmet, két ezüstöt és 1 bronzot nyertek. A tizenkét olimpiai szám döntőiből tízben volt magyar egység.

A hét érem mellé még három pontszerző hely is társult. Az elmúlt évek szinte megszámlálhatatlanul sok EB, VB és Világkupa elsőségei, és az idei olimpiai szereplés kitűnő példaként szolgálhatnak a feltörekvő fiataloknak, akik a korosztályos versenyeken bizonyítják képességeiket. Az 1956-os olimpia óta versenyzőink 14 arany-, 25 ezüst- és 24 bornzérmet nyertek. A világbajnokságok örténetében 1938 óta a mieink összesen 117 arany-, 114 ezüst- és 91 bronzérmet nyertek.

A Magyar Kajak Kenu Szövetség 1998-ban Szegeden nagy sikerrel szervezte és bonyolította a síkvízi világbajnokságot. Példátlanul nagy érdeklődés mellett a magyar csapat kitett magáért, hogy meghálálja a kilátogató több tízezer ember bizalmát.
1999-ben Győr városa adott otthont a maratoni világbajnokságnak, mely szintén sikeresnek mondható mind szervezési, minderedményesség oldalról nézve. A 2000. év több nagy sikert hozott a sportág számára mind a világversenyeken, mind a sportdiplomácia terén. A Sydneyben rendezett olimpián a magyar kajak-kenu sportág minden idők legeredményesebb szereplésével 4 aranyérmet, 2 ezüstöt, és 1 bronzérmet szerzett. A 12 lehetséges versenyszámból tízben volt döntős magyar egység.

A 2001. évben az anyagi nehézségek ellenére is kiemelkedően szerepeltek hazánk kajakosai és kenusai. Pénzhiány miatt egyetlen Világkupa futamon sem tudtak elindulni, a milánói EB-re busszal utaztak, a poznani VB-re az utolsó pillanatban sikerült chartergépet szerezni. Ennek ellenére Milánóban 8 arany, 9 ezüst, 3 bronz, Poznanban 8 arany, 4 ezüst és 4 bronzérem volt a termés. Az eredményekkel méltóképpen köszöntötték a 60. születésnapját ünneplő Magyar Kajak-Kenu Szövetséget. A 2002-es évnek is nagy reményekkel vágtak neki a magyar versenyzők, hazai és külföldi edzőtáborozással készülnek a Szegeden július 18-21. között megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra.

A rekordok azért vannak, hogy megdőljenek, a statisztikák meg azért, hogy átírják őket. A 2002-es sevillai világbajnokságon a kajakos lányok alaposan átírtak minden eredménylistát. A hat aranyéremmel, azon telhetetlen szurkolókat is kielégítették, akiknek nem volt elég a szegedi éremeső. A lányok az 1954-es vb óta eltelt 40 év alatt sem szereztek ennyi aranyat.
Ahogy azt már megszokhattuk ebben az évben is két kajak-kenus világversenyt rendeztek. A magyar versenyzők ezeken összesen 16 arany-, 8 ezüst- és 6 bronzérmet lapátoltak össze. 2002-ben a magyar sport „másik felének” összesen nem jutott ennyi dicsőség. Az Európa-bajnokság presztízse természetesen kisebb, mint a világbajnokságé, de idén egyáltalán nem bántuk, hogy kajakosaink és kenusaink az eb-n teljesítettek jobban. A kontinensviadalnak ugyanis Magyarország, Szeged adott otthont, s a július 20-21-ére eső hét végén legalább tízezren tapsoltak a tíz magyar győzelemnek és a további tizennégy éremnek. A világbajnokságra sem lehetett panaszunk, a Sevillában elért hat aranyérem csak a szegedi tízhez képest kevés, a magyar csapat így is, itt is nagy fölénnyel zárta a versenyt az éremtáblázat élén. Sajnos mindegyik aranyról nem tudunk megemlékezni, de íme a nyertesek névsora: Belicza Béla, Bóta Kinga, Buzál Miklós, Fehérvári Vince, Hegedűs Róbert, Iván Gábor, Janics Natasa, Keresztedi Alexandra, Kovács Katalin, Kozmann György, Malomsoki Sándor, Móni Katalin, Novák Ferenc, Paksy Tímea, Szabó Szilvia, Vereckei Ákos, Végh Attila, Viski Erzsébet.

2003-ban az Atlanta melletti Gainesville adott otthont a világbajnokságnak, ami nagy fontossággal bírt, mert egyben kvalifikációs verseny volt az atheni olimpiára.
Az elmúlt évi eredményeket nehéz lett volna felül múlni. Nem is sikerült. Férfi kajakban az egyetlen dobogós helyet az 1000 méteren 2. ként befutó Storcz, Kökény, Veréb, Kammerer alkotta négyes hozta. Vereckei 500 méteren épphogy megszerezte a kvótát, míg a vb újoncként induló Benkő Zoltán 1000 méteren csak a B döntőben tudott második lenni. A Kammerer-Veréb páros 7. helyével 500 méteren még a kvótát sem tudta megszerezni. Kenusaink két 4-esben elért elsősége és a Kozmann-Kolonics kettős ezüstérme sem adott okot a felhőtlen örömre.  A fiúk gyenge szereplését, mind kajakban és kenuban csak az aranyos lányok szinte hibátlan szereplése szépítette meg. 11 lány utazott Gainesvillebe, mind aranyéremmel tért haza. Paksy Timi K-1 200 méteres 3. helyével a  9 női számból 8-at nyert meg a magyar válogatott. Kovács Kati az 1000 után úgy volt 500-on is a leggyorsabb, hogy alig fél órával korábban a 4-est vezette be győztesként a célvonalon. A Kovács Kati, Szabó Szilvi, Viski Erzsébet, Bóta Kinga négyes tavaly és az idén is megnyerte mind a három olimpiai számot (500 m egyes, páros, négyes) a világbajnokságon és Kati néni úgy gondolja, csak akkor változtat a győztes csapaton (együtt immár 40 világbajnoki arany tulajdonosai) ha valamelyiket elüti a hatos villamos.

A világ jelenlegi két legjobb női kajakosa egy hajóban még szép, hogy legyőzhetetlen. Ha ez ilyen egyszerű volna… Csak az olimpiáig vezető út volt egy kicsit kanyargós, drámai. Fábiánné Rozsnyói Katalin a 2003-as gainesville-i világbajnokság után hitte, hogy megvan az olimpiai csapata. Azért küzdött, harcolt, hogy lányinak ne is kelljen válogatózniuk Athénért. A külföldi riválisok lebecsülése nélkül vállalható kijelentés, hogy a női K-2-t a Paksy-Benedek és a Szabó-Bóta duó is megnyerte volna. Ezért gondolták úgy többen, hogy a 301 athéni aranyból kettő már júniusban, a Maty-éren gazdára talált. Ott rendezték ugyanis a második hazai kajak-kenu válogatót, illetve néhány nappal később, 18-án a szétlövést. De mi is történt? Fábiánné tervét, hogy ne legyen a nőknél válogató, nem tette magáévá a szövetségi kapitány, Angyal Zoltán és az elnökség sem bólintott rá. Kompromisszumos megoldás született: a világbajnok négyes tagjai védettséget élveztek, a kettőből elég volt egy válogatót megnyerniük ahhoz, hogy meg legyen az atheni indulás. Szolnokon eldőlhetett volna minden azon a hétvégén, de a február óta Dél-Afrikában majd Sevillában edzőtáborozó aranylányok két pofont kaptak. Igaz ugyan, hogy a négyesben már ott biztosították a helyüket az olimpiára, de Szabóék kikaptak Paksyéktól, míg egyesben Kovács Katit megelőzte Janics Natasa. A második válogatóra Janics Natasa és a Paksy-Benedek kettős már friss Európabajnokként készülhetett, ráadásul Paksyék Poznanban a Birgit Fischer vezérelte német hajót magabiztosan verve lettek elsők. A képlet annyit változott, hogy aki nyer Szegeden, az megy Athénba, hiszen Kovács Katinak és a Szabó-Bóta duónak továbbra is elég volt egy győzelem. És itt jött az újabb csavar. Fábiánné összeültette Kovács Katalint Janics Natasáva. A szakmailag hibátlan húzásnak, azért akadt némi szépséghibája. A válogatási elvek alapján, aki az egyes hajóban indul az olimpián, a kettesben nem versenyezhet, mert a két döntő között alig egy óra van. Akkor, hogy is van ez? Először persze az új, alkalmi kettősnek bizonyítania kellett a vízen, hogy aztán az írásban rögzített válogatási elveket rugalmasan kezelve zöld utat kapjon Janics Natasa. Igen, ő, mert ekkor már másodszor is legyőzte Kovács Katit, akinek pedig sokan legalább egy éve a nyakába akasztották az egyéni olimpiai aranyat. Már csak a páros szétlövéséhez kellett a szövetségi ámen. Másodszor is Kovácsék voltak a gyorsabbak.

A régóta áhított négyes. A Kovács Kati, Szabó Szilvia, Bóta Kinga, Viski Erzsébet négyes verhetetlennek tűnt, az athéni olimpia egyik legnagyobb magyar esélyese volt, mégis a döntőben 19 század másodperccel kikapott az örök rivális német csapattól. Az elmúlt három évben ez a négyes végigverte a világot, a világbajnokságokon csak az volt a kérdés, hogy mennyivel győz. Biztosnak látszott, hogy nem ismétlődhet meg a négy évvel ezelőtti sydneyi eset, ennek ellenére a 42 éves Birgit Fischer nyolcadszor lett olimpiai bajnok.  

Janics nem sokat teketóriázott.A simának mondható egyes győzelme után épp csak leugrott a dobogóról, és már újra állhatott is fel a legmagasabb fokára. A kajak-kenuban nem tartanak nyilván világcsúcsokat, mert nincs két egyforma pálya (szél, hullámok, eső), de azt azért jegyezzük fel, hogy 1:38.10 másodperces idővel 1960 óta senki nem nyert olimpiát a női K-2-ben. Ez tehát minimum egy nem hivatalos olimpiai rekord és két garantált csúcs: Kovács Katalin valamint Janics Natasa.

Vajda Attila a kenu egyes ezerméteres versenyének középfutamában a második helyen végzett a ma már legendaként tisztelhető Martin Doktor mögött, csak annyit mondott: az alapcélkitűzést már teljesítette, hiszen döntőbe jutott, ám úgy érzi, Martin Doktor legyőzhető. Attila célja, hogy mindent kihozzon magából, amit csak lehet, különös tekintettel a körülményekre. Végig a negyedik ötödik helyen lapátolt, de a végén jött a hajrá. Az utolsó kétszáz méteren beletett apait-anyait, a leggyorsabban ment a mezőnyben és feljött a harmadik helyre maga mögé utasítva Martin Doktort. Csak a spanyol Cal és a német Dittmer előzte meg. A döntő utáni felhőtlen öröme nemcsak az éremnek szólt, hanem annak: legyőzte önmagát.

A sydneyi olimpiát követően a férfi kajak négyes győzelmét látva, remélhettük: ha ezt a négy fiút a sors nem szórja négyfelé, négy év múlva sem lesz, aki megállítja őket. A köztes négy év során történt események ismeretében aligha várhattuk, hogy ezt a négyest ebben az összeállításban ismét győzni látjuk, de a közös cél meghozta az eredményt. Semmit nem bíztak a véletlenre. A felkészülést már egy évvel az ötkarikás versenyek előtt megkezdték, amit a verseny előtt egy 5 hetes Ausztráliai edzőtáborral fejeltek meg. Nos a fiúkat Athénban se tudta senki megállítani. Rajt cél győzelmet arattak.

A világbajnokság több megleptést is tartogatott. Nem várt aranyérem született férfi K2-1000 méteren. A Kökény-Kucsera páros nagy csatában utasította maga mögé a világ élmezőnyét. Meglepetésként értékelhető Vereckei Ákos 5. helye a K1-500 méteres mezőnyben, azután, hogy egy hónappal korábban Európa legjobbja lett. Zágrábban a női kvartett is győzelemnek örülhetett az 1000 méteres finálé után ( Paksy Tímea - Viski Erzsébet -Szabó Szilvia - Bóta Kinga)

Ebben az évben a remek utánpótlásnak is szurkolhatott a hazai közönség. Szegeden rendezték meg a 11. Ifjúsági Világbajnokságot, ahol az élen zárt a fiatal magyar csapat. A mérleg 7 arany, 2 ezüst és 2 bronz volt.

A 2006-os esztendő nyugodtan nevezhető a magyar kajak-kenu sport egyik legsikeresebb évének. Annak ellenére, hogy nem olimpiai évről van szó. Már a racicei Európa-bajnokságon is körvonalazódott, hogy a hazai rendezésű világbajnokságon bizony nem fog csalódni a kilátogató magyar közönség. Az EB mérlege 10 arany, 4 ezüst, 4 bronz volt. Aztán elérkezett az augusztusi szegedi világbajnokság. Sokan várták a jó szereplést a magyaroktól, de a lelkes hazai közönség arra talán nem is számított hogy csapatunk 12 arany, 2 ezüst és 4 bronzérmet lapátol össze ezen a VB-n, és ezzel toronymagasan az éremtáblázat élén zár.
A legsikeresebb a női szakág volt, a lányok kilenc számból kilencet meg is nyertek. Kisebb meglepetésre Simon Miklós tanítványa, Benedek Dalma nyerte az 1000m és az 500m egyest. Fábiánné Rozsnyó Katalin csapatából a Kovács-Janics páros pedig hozta a “kötelezőt” és ebben az évben is sikerült triplázniuk. Ráadásul mindketten benne ültek abban a három négyesben , amelyek szintén elsőségnek örülhettek mindhárom távon. Paksy Tímea is gyűjtötte az aranyérmeket, négyig meg sem állt. Ő is tagja volt mindhárom női négyesnek és K1-200m-en is a dobogó legfelső fokára állhatott. Négyesben világbajnok lett még Keresztesi Alexandra 1000 méteren, Fazekas Krisztina 500 méteren és Patyi Melinda 200 méteren. 

A férfiaknál a Kammerer-Kucsera páros a címvédést tűzte ki célul Szegeden K2-1000m-en, ami újabb remek versenyzéssel sikerült is nekik. Kétszeres olimpiai bajnok férfi kajak négyesünk már nem a “megszokott” összetételben versenyzett. Storcz Botond ugyanis visszavonult a versenysporttól, Kammerer Zoltán pedig már nem volt az egység tagja. A helyüket Gyökös Lajos és Kökény Roland vették át. Horváth Gáborral és Vereckei Ákossal 1000 méteren ez a négyes sem talált legyőzőre. A kenusoknál a hatalmas rutinnal rendelkező Kolonics György párosban Kozmann Györggyel 1000m-en bebizonyították, hogy a kornál többet számít a rutin és elsőként eveztek át a célvonalon. Egy kis üröm az örömben, hogy a férfi kajakosoknál egyesben nem sikerült dobogós helyezést elérni.
 Összességében remek évet zárhatott a magyar kajak-kenu sport egy nagyon sikeres hazai világbajnokság után. Az olimpiai felkészülés felénél úgy tűnt jó az irány.

2007 vegyes év volt a magyar kajak-kenu sport számára. A pontavedrai Európa-bajnokságon szépen szerepeltek a mieink, dobogós helyek és aranyérmek mindhárom szakágban. Angyal Zoltánnak az év fő versenye, a duisburgi világbajnokság után sem kellett szégyenkezni a magyar válogatott teljesítménye miatt. A női szakág - amelynek erősségét jelezte, hogy az első felnőtt világversenyén induló Kozák Danuta-Szabó Gabriella egység az EB-n arany, míg a VB-n bronzéremnek örülhetett - négy aranyéremmel és még négy dobogós hellyel, a kenu szakág szintén négy aranyéremmel büszkélkedhetett. Ezek mellett talán némileg csalódás volt a férfi kajak válogatott 1-1 aranyérme a két versenyen. Kezdett körvonalazódni, hogy az olimpián “bajban” lehet a szakág. Kajak kettesben a Kammerer-Kucsera egységben bármikor benne volt a győzelem lehetősége, ahogy azt az Európa-bajnokságon 1000 méteren be is bizonyították. A férfi kajakosok közül több egység is felért a dobogóra, de ebben az évben olimpiai számban nem tudtak világbajnokságot nyerni.

A sprint szezon lezárultával a világ kajak-kenu sportjának szeme Győrre irányult, ahol szeptember első hétvégéjén a Maraton Világbajnokság került megrendezésre. A szervezők sok hónappal a verseny előtt egyfolytában azon aggódtak, hogy legyen elég víz a Mosoni-Duna medrében, így senki sem gondolt azokra a nehézségekre, amelyek végül komoly próbatétel elé állították a rendezésért felelős csapatot. A versenyt megelőző héten hullott rengeteg csapadék folytán olyan árhullám söpört végig a folyón, hogy a győri egyesület csónakháza is veszélybe került, nemhogy a világbajnokság lebonyolítása. Végül a futószakasz elmaradásával sikerült mindegyik futamot biztonságban elindítani, csupán a versenyzői területet kellett mindeközben kétszer is magasabb helyre költöztetni a vízszint rendkívül gyors emelkedése miatt.

Ez az év sajnos nem csak a sportról és az elért szép eredményekről szólt. Az év nagyrészében a közvélemény és a sajtó két ember kapcsolatától, illetve annak viharos megromlásától volt hangos. Tudniillik az eddig rendkívül eredményes versenyző-edző páros megszakította a közös munkát. Janics Natasa nyolc év közös munka után otthagyta edzőjét, Fábiánné Rozsnyói Katalint. A szakma és a vezetőség minden eszközt bevetett annak érdekében hogy edző és tanítványa továbbra is együtt dolgozzanak és folytassák a sikeres munkát. Megróbálták újra összehozni a feleket, a sajtó segítségével is, de útjaik végleg különváltak. Ennek következményeképp veszélybe került az olimpiai és többszörös világbajnok Kovács-Janics duó jövője is. De ennek megoldása, csak a 2008-as évre tolódott.

Sajnálatos módon be kell számolnunk a kajak-kenu társadalom egyik fontos tagjának elvesztéséről is. 2007 októberében ugyanis 60 éves korában súlyos betegség  következtében elhunyt Séra Miklós kajak mesteredző. Edzői pályafutását 1972-ben kezdte, edzőként az MTK, a KSI és a Budapest Honvéd versenyzőivel dolgozott. Tanítványai olimpiai bajnokok, és sokszoros világbajnokok. Versenyzőivel már a pekingi olimpiai sikerekért dolgozott, ám betegsége miatt a nyári világversenyeken már nem vehetett részt. Szakmai tudása mellett emberi nagysága is példaértékű marad az egész kajak-kenu család számára.

Ha a 2007-es évre igaz az, hogy fordulatokban gazdag és eseménydús év volt, akkor a 2008-as évre ez még hatványozottabban érvényes. A sok-sok öröm mellett, sajnos, egész országot megérintő tragédia is jutott az évre.
A teljes síkvízi versenyszezon az olimpia jegyében telt, minden felnőtt versenyzőnek a kijutás reménye lebegett a szeme előtt. Az első nemzetközi megmérettetés a májusi milánói Európa-bajnokság volt, ahol a még hiányzó olimpiai kvótákat kellett összegyűjteni, ezért egy felforgatott, tartalékos összeállítású válogatott képviselte hazánkat. Ez az eredményeken nem látszott meg, a lányok zsákszámra szállították az (arany)érmeket, és a férfi szakágakban is sok dobogós helyezés született. Lehetőség volt kipróbálni fiatal, új egységeket, a jövő nagy reménységeit, akik többnyire nem okoztak csalódást. Sokaknak ez az EB csak egy állomás illetve edzés volt az olimpiai válogatók előtt. Természetesen jó néhány klasszis versenyzőnk ért el első, vagy dobogós helyezést, többek között a lányoknál Benedek Dalma és Kovács Katalin, a Kozák-Szabó és a Medveczky-Faldum páros pedig fiatal koruk ellenére sima győzelemmel nyerték az 500, illetve 1000 méteres számokat. A férfi kajakosok közül Kucsera Gábor egyes szereplése volt kellemes meglepetés, ahol nem sokkal lemaradva második lett az angol Tim Brabants mögött 1000 méteren. K1-200m-en Molnár Péter szintén második helyen ért célba. A kenusoknál olimpiai számban csak a már hatalmas rutinnal rendelkező Kozmann - Kolonics páros állhatott dobogóra, 500m-en nyertek ezüstérmet. 200 méteren kenusaink közül minden egység a második-harmadik helyen végzett.

Aztán az Európa-bajnokság után ért mindenkit a meglepetés: Kovács Katalin szintén otthagyta az elmúlt évtized sikereinek kovácsát, Fábiánné Rozsnyói Katalint, és Sári Nándor csapatában folytatta az olimpiára való felkészülést. Nem gyakori, hogy egy versenyző ennyi év után elhagyja edzőjét, pláne nem az olimpia évében, nem csoda, hogy hatalmas sajtóvisszhangja lett az ügynek. Újabb klasszis versenyző hagyta el a mesteredzőt, és így újabb problémák vetődtek fel, ugyanis "Kati néni" nem engedélyezte, hogy a továbbra is nála maradt versenyzők, Paksy Tímea és Benedek Dalma egy négyesben indulhassanak a válogatókon az őt elhagyó Kovács-Janics duóval. Kevés idő elteltével a kétszeres Európa-bajnok fiatal Kozák Danuta-Szabó Gabriella egység is átpártolt Kovács Kati után a Sári-csapathoz. Így az első olimpiai válogató előtt, ami egyben a Szegeden megrendezett MOL Világkupa is volt, össze tudott ülni a Kovács Katalin - Janics Natasa páros  és a Kovács-Janics-Kozák-Szabó női négyes is. A júniusi MOL Világkupán és egyben első olimpiai válogatón a magyar csapat 10 arannyal, 3 ezüsttel és 5 bronzzal toronymagasan az éremtábla élen végzett. Több egység kivívhatta már itt az olimpiai indulás jogát, mivel az előző évi eredményeik alapján védettséget élveztek. Ily módon Kovács Katalin 500m-en Benedek Dalmát megelőzve, míg a Kolonics-Kozmann páros szintén 500m-en már biztos olimpiai indulónak mondhatta magát. Vajda Attila és a Kammerer-Kucsera kajak páros is duplázni tudott a világkupán, így ez a két egység is megkapta az olimpiai indulási jogot. Vajda 1000 méteren védettsége miatt, míg kajak párosunk az elnökség döntése nyomán mindkét távon. A szakmai bizottság és az elnökség jóváhagyásával egyúttal a Kolonics-Kozmann páros és Vajda is az 1000m mellet 500m-en bizonyíthatott Pekingben, további válogatózás nélkül. A júniusi HP II. Olimpiai Válogatón még öt számban volt nyitott a kérdés az olimpiai kijutást illetően. Négy számban meg is oldódott a kérdés, míg a férfi K4-1000m sorsáról egy későbbi szétlövés döntött a két válogató győztese között. A szétlövés után nehéz döntés elé kellett néznie Angyal Zoltánnak, mivel az olimpiai kvótáink száma egyel kevesebb volt, mint a kijutó versenyzőink száma. Ezért a férfi kajak négyesből egy embernek ki kellett szállnia és átadnia a helyét a K1-500m-en már induló Vereckei Ákosnak. A négyes tagjai között külön szétlövést rendeztek egyesben, ahol Boros Gergely centiméterekkel lemaradva kiesett a négyesből.

Júliusban már mindenki számolta vissza a napokat az olimpiáig, amikor szörnyű hirtelenséggel, edzés közben elhunyt a kétszeres olimpiai és sokszoros világbajnok kenus, Kolonics György. Egy délelőtti időméréses edzés végén kenujában lett rosszul, és azonnal magához hívta edzőjét, Ludasi Róbertet. Az időközben eszméletét vesztő sportolót motorcsónakkal partra vitték, ahol többször is megpróbálták újraéleszteni. Kolonics Györgyön a kiérkező mentők sem tudtak segíteni, a diagnózis alapján hirtelen szívhalál vezetett a tragédiához. Kolonics György személyében a magyar sport igazi legendája, pályafutása csúcsán lévő klasszisa távozott közülünk. A kajak-kenu családot és valamennyi sportszerető embert nem pusztán egyedülálló sportolói nagysága, hanem példaadó emberi tulajdonságai miatt is pótolhatatan veszteség érte. A tragédia innentől kezdve beárnyékolta az olimpiai felkészülést és az éppen Szegeden zajló MKB Ifi és U23-as Európa-bajnokság hangulatát is, ahol a fiatal magyar versenyzők fekete gyászszalagot viselve versenyeztek, és végeztek így is toronymagasan az éremtáblázat élén.
Kolonics Györgyöt több ezer gyászoló kísérte a Farkasréti temetőbenutolsó útjára . A temetésen a kajak-kenu válogatott jelenlegi és korábbi tagjai mellett sok más sportág olimpiai, világ- és Európa-bajnokai is végső búcsút vettek a bajnoktól. A németek olimpiai bajnok kenusa, Andreas Dittmer is személyesen rótta le kegyeletét.
Sajnos - mint mondani szokták - az élet nem állt meg és a bénító tragédia hatása alatt álló Kozmann Györgynek döntenie kellett az olimpiai indulását illetően, ugyanis néhány napos határidőn belül jelezni kellett szándékát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felé. Kétségek közt vívódva, némi bíztatás után az olimpia előtt pár héttel Kozmann György összetérdelt a fiatal Kiss Tamással, hogy 1000m-en rajthoz álljanak, míg az 500m-es indulás jogát a Sáfrán testvérek, Mátyás és Mihály kapták meg.

Az augusztusi pekingi olimpiát nagy várakozás előzte meg, különösképpen a kajak-kenu számokat, mivel a közvélemény - ahogy mindig - ettől a sportágtól várta a jó szereplést és az érmeket, ráadásul amikor kajak-kenu döntők első napjához értünk, még nem volt aranyérme a magyar olimpiai csapatnak. Ennek Vajda Attila gyorsan véget is vetett, ugyanis fantasztikus versenyzéssel fölényes győzelmet aratott C1-1000m-en. Győzelmét Kolonics Györgynek ajánlotta.
Szintén 1000m-en már az is bravúrnak volt nevezhető, hogy a frissen összeállt Kozmann-Kiss kenupáros döntőbe jutott, ám amire senki sem számított, talán még ők maguk sem, a fináléban harmadik helyen lapátoltak át a célvonalon. Ez a futam, és a bronzérem, bizonyára felejthetetlen lesz mindenki számára, aki látta Kozmannék diadalmenetét a dobogóra. Ezen a távon a Kammerer-Kucsera kajak páros az ötödik, pontszerző helyen végzett, ami egy későbbi kizárás miatt negyedik helyre módosult. A  Vereckei Ákos, Sík Márton, Beé István és Bozsik Gábor alkotta kajak négyesünk szintén az ötödik helyen zárt. Benkő Zoltán a K1-1000m döntőjében a kilencedik helyen ért célba.
Az 500m-es távon a női kajak négyes ( Kovács Katalin, Kozák Danuta, Szabó Gabriella, Janics Natasa) a németek mögött az ezüstérmet szerezte meg, míg a harmadik olimpiáján induló Vereckei Ákos kajak egyesben pontot szerzett, hatodik lett. Kammererék a rövidebb távon is éppen lecsúsztak a dobogóról. Második aranyérmünket a női kajak páros szállította, miután Kovács Katalin, klasszisát bizonyítva, függetleníteni tudta magát az őt fél órával azelőtt ért kudarctól, ugyanis K1-500m-en a várakozásokal ellentétben csak negyedik lett. Mindez nem gátolta abban, hogy Janics Natasával megvédjék olimpiai bajnoki címüket.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.