Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A LEGENDA FOLYTATÓDOTT

2009.06.08

Amikor az álmok valósságá vállnak!

 

Dicső kenusaink 4.aranyat, 2.ezüstöt, és 2.bronérmet szereztek!

 

Nagyszerű érzésekkel és újabb csodálatos emlékekkel gazdagodott mindenki, aki részvett vagy kilátogatott a Szegedi Maty-érre, a 2009-es Kajak-Kenu Világkupára hétvégén.  Nem kis várakozás előzte meg a versenyszámokat, hiszen amelett hogy az új szövetségi kapitány is debütált, amelett a fiataloknak "újoncainknak" is bizonyítani kellett, hogy méltóak és felkészűltek egy nemzetközi versenyen való megmérettetésre! Úgy hiszem, hogy többé-kevésbé sikerült a legjobbjaink nyomába kerülniük, de természetesen történtek meglepő és negatív dolgok is. Ezekkel azonban nem kívánok foglalkozni, erre megvannak a szakemberek, ezek az ő kompetenciájukba tartoznak,  és remélem levonják majd a  megfelelő  konzekvenciákat! Én most a kenusaink teljesítményéről szeretnék pár gondolatot megosztani veletek! Talán menjünk időrendi sorrendbe és kezdjük Vajda Attila 1000 méteres döntő futamától.

Én úgy gondolom hogy ez egy kötelező győzelem volt, minden elismerésem és tiszteletem Attiláé. Kétséget sem hagyot afelől, hogy itt történhetne más is az ő akaratán kívül, de ezt a második helyen érkező üzbég Menkov és a harmadik helyen érkező román Mirovic máshogy gondolta, de ezek csak híú ábrándok voltak részükről!  „Szegeden úgy éreztem nekem kötelező volt nyerni. Ha Szeged akkor MOL Kupa, ha MOL Kupa, akkor címvédés! Nehéz utam volt a döntőig, de most úgy érzem megérte. Fantasztikus volt a közönség, ezúton is köszönöm nekik a bíztatást!”

KépAztán következett a C2-1000 méteres döntő, amely elött igencsak fickándoztam a tribünön és vegyes gondolatok fogalmazódtak meg bennem! A Sáfrán testvérektől nem mást mint aranyérmet vártam de a Tóth-Mike párosunkat is szerettem volna a dobogón látni. Lecsapódótt a startgép és elídúltak, Sáfránék rögtön az élre álltak és tökéletes tempót kenuztak, Róbiék pedig a III-IV helyen követték őket. Aztán az útolsó 200-250 méteren erőteljesebbnek tűntek Robiék, ütemet váltottak  és nagyszerű ritmusban első helyen értek célba Matyi és Marci elött!  „Jó taktikát választottunk, nyugodt 200 méter után, minden erőnket az utolsó háromszázra összpontosítottuk. Úgy érzem jó csapat vagyunk, de most két kemény hét vár ránk és remélem, hogy a válogatón is mi leszünk a legjobbak”

KépKövetkezett a C4-es 1000 méter futama, amelyen csapathajónkat  a, Nagy Péter, Széles Gábor, Devecseri Ádám, Makai Tibor képviselte és tisztességes küzdelemben megszerezték a kenusok második ezüstjét! Gratulálok fiúk, végignéztük végig szúrkoltuk ez egy csodálatos futam volt a részetekről!

Bozsik Attila, a BSE Esma versenyzője a surranó pályán okozott kellemes meglepetést a megszerzett bronz érmével. „A szél egy kicsit nekem kedvezett ma ez legalább kárpótolt, mert ez elő és középfutamom nem sikerült valami jól. De hát a döntő a fontos…” mondta Attila, miután a kihúzták a vízből, mert a „berúgás” után ugyanis ott végezte. Nos aki ezt a futamot nem látta az nem tudhatja csak a végeredményt, de itt többről volt ám szó. Attila oly nagy akarattal és lélekkel hajtotta végig ezt a döntőt, hogy az a bizonyos „berúgás” csak a hab volt a tortán. Én oly nagy győzni akarást láttam a részéről, ami egy igazi kenust jellemez. Minden formájában elakarta kerülni hogy elékerüljön bárki is, nem az éremszerzés számított, hanem a példamutató hozzá állása a versenyhez. Tiszta szívből gratulálok neked is Attila.

KépAztán következett C-2-ben egy újabb érem Balázs Péter és Lakatos Zsolt jóvoltából, akik az ukrán Verheles és Kamerylov mögött végezve ezüstöt szereztek. Tisztességes és nagyszerű versenyzés után nem maradt el a gratuláció sem a többi kenus részéről. Úgy gondolom hogy ők ketten még többre hivatottak és találkozni fogunk velük a további nemzetközi versenyeken is!

KépA 200m C-4-es számban mondhatnánk igen könnyű helyzetben volt a magyar csapat, mert a Kapitány nem másokat, mint egy helyen történő módosítással  a 2007-es világbajnok egységet jelölte indulásra. A fiúk nem is hoztak mást, csak teljesítették a várakozást és kétszáz méteren valószínűleg rekordnak számító, közel két másodpercet vertek a másodikként célba evező román egységre. A bronz érmet ebben a számban pedig a kanadai egység tagjainak nyakába akasztották. „Jó volt, simán végig vezettünk”  kommentálta röviden Balázs Peti a sikert.

KépÉs elkövetkezett az a pillanat, amit már minden kenus lélegzet visszafojtva várt a döntők megkezdését követően. Egy közös akarat, egy nemes cél, egy megalkuvás nélküli tisztességes küzdelem, ennek a súlya várt Vajda Attilára. Ezt csak a legerősebbek, és a legelkötelezettebbek képesek elviselni. Itt már nem a taktika vagy az erőnlét, nem is a felkészültség vagy a több év alatt elvégzett fájdalmas edzések számítanak, itt már többnek kell lenned mint önmagad! Vízre teszed a C1-ed, betérdelsz majd megteszed az első pár mozdulatot, kinézel a tribünre és több ezer ember szemében azt látod hogy mit akarnak elérni veled együtt, igen ők segíteni fognak neked, mint Koló is onnan fentről Szent Jupát oldalán figyelve! A startgépnél már mindenki lélegzet visszafolytva figyel, majd elrajtol a mezőny. Nincs gondolat csak a közös akarat, több ezer magyar lelke fonódik össze, mindenki tisztában van vele ezt a döntőt most a szíveddel kell megnyerned! Ott ültem én is, részese voltam ennek a felemelő de egyben pokoli pillanatoknak is! De mielőtt elstartoltak volna szinte minden honnan csak a következő mondatokat hallottam; „ennek a kupának itt a helye, ez nem kerülhet máshová! Aztán Attila miután megnyerte csodálatos versenyzéssel ezt az emlékfutamot, az első nyilatkozata is ez volt! Igen mi kenusok mindig egy irányba nézünk, mindig egy közös nagy álmot dédelgetünk, és ezek az álmok valósággá is válnak!    

KépAdrenalin emelő és egyben szívszaggató pillanatokat élhettünk meg a C-1 500-as számban, amely 2009-től kezdődően az elmúlt évben váratlanul elhunyt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnoknak kíván emléket állítani. Érthető okokból nagyon készült erre a számra Vajda Attila, Peking olimpiai bajnoka, aki már tegnap is bizonyította klasszisát az 1000 méteren elért győzelmével. A küzdelem nem maradt el, az utolsó centikig kiélezett meccs zajlott a német Glück, az üzbég Menkov és Attila között. A meccs olyannyira élesre sikeredett, hogy a befutó után percekig néma csendben várta mindenki a célfotó eredményét, amelyen egyszer csak megjelent 1. Vajda Attila HUN 1,57.869. „Életem legnagyobb csatáját vívtam, legjobban az motivált, hogy a kupa ne hagyja el Magyarországot. Büszke vagyok, hogy ez sikerült”  mondta Attila a futam után. A Kolonics György emlékére alapított díjat és vándorkupát Kolonics Györgynétől, a közönség hangos ünneplése alatt vehette át a dobogó tetején meghatottan álló Bajnok.

Kenusaink tartották a kijelölt utat, hiszen újra érem került a mieink nyakába, ezúttal Széles Gábor és Varga Dávid személyében, akik a harmadik helyen végeztek.  A szám bajnoka a román Iosif Chirilia és Victor Mihalachi lett, második helyen pedig a kanadaiak párosa Andrew Russel és Gabriel Beauchesne-Sevigny lapátolt a célba. Sáfrán Mátyás és Sáfrán Mihály a hetedik helyen zárt.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.