Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZENT JUPÁT SZÜLETÉSÉNEK IGAZ TÖRTÉNETE

2008.08.06

 

  S z e n t  J u p á t   

A kenusok szentjének igaz története

 

 A szent nevének születése

1950 júliusában 30-35 összekapaszkodott kajakban és kenuban ülő-fekvő társaság  a MÉMOSz /később Építők/ fiatal versenyzői csorogtak békésen lefelé a Duna szentendrei ágában, közvetlenül a város alatt levő kanyarulatban, ahol a jobb parti sekély víz miatt a nagyobb vízi járművek csak a szűk sodorvonalban tudnak hajózni, amikor a mögöttük hagyott város felől figyelmeztető dudálás hallatszott s a kanyarban feltűnt minden idők legnagyobb dunai réme: a KÖRÖS.

Ezt a lapátkerekes szörnyeteget a rajtuk utazókon és a parton sétálókon kívül mindenki szívből utálta. Ha valaki a vízen evezve időben észrevette közeledését, viharos gyorsasággal igyekezett valahol menedéket keresni előle, mert hullámai rettenetes dolgokat voltak képesek művelni. A parti fákat gyökerestül tépte ki, a stégeket darabokra szedte,s nemhogy könnyű kishajókat, de nagyobb motorcsónakokat is képes volt felborítani.

Evvel a hajóval abban a kanyarban találkozni felért egy sorscsapással. /Megbízható forrásból hallottam,hogy a hajó Eördögh nevü kapitánya kizárólag szadista hajlamú matrózokat szerződtetett fedélzetére és azok az utasok, akik egy-egy boruláskor sátáni kacajokat voltak képesek hallatni, az út végén menetjegyük 50 %-át visszakapták/.

Egy pillanat alatt vége szakadt a csendes nyugalomnak, s akkor hangzott el a Duna felett először az emberi fohász valahogyan így:

- Most segíts meg minket Jupát!

Lehet, sőt biztos, hogy korábban már máshol is, mert aki segítségül hívta nevezett szentet -Vajda Vilmos, a válogatott keret sikeres kapitánya később említette, és több helyen nyilatkozta: ezt a nevet nagyanyjától valahol vidéken hallotta. Lehet, hogy nem is volt szent s fogalma sincs, miért éppen itt és miért most jutott eszébe?

A lényeg és tény, hogy akkor és ott eszébe jutott.

Tény az is, hogy Jupát akkor nem segített. A lapos partra menekült társaság valamennyi hajójába becsapott a hullám, a cuccok eláztak, a kaják elúsztak de túléltük. Szent Jupátnak, mint a kenusok védőszentjének születési dátuma tehát kétségbevonhatatlanul: 1950. július hó hó vége.

 

A szent földi helytartójának és apostolainak születése

 

 

 Az eseményt követően hetekig nem történt említés a történtekről. Egészen addig, amíg az időjárás már lehetetlenné tette a vízreszállást s megkezdődtek a margitszigeti Sirály csónakházban, valamint a mellette levő focipályán a labdarugó, futó, súlyzó és egyéb edzések, s ami a lényeg, az azt követő spontán értékelések.

Márminthogy ki miért lőtte mellé a labdát, az ellenfél játékosa miért őbelé rúgott s nem a labdába, hogy a súlyzót negyvenszer is ki tudta volna nyomni, ha stb.stb.

Ezeknek az értékeléseknek volt nagy mestere Vajda József /a későbbi kapitány unokabátyja/ sokszoros magyar bajnok, aki Szabó Ferenccel /Tömpe/ abban az időben C-2-ben verhetetlen párost alkotott. Ennek a jó testi felépítésű, markáns arcvonású balos kenusnak lenyűgöző dumája volt. Bárhol, bármikor, bármiről képes volt kiselőadást tartani, főleg, ha nem komoly dolgokról - egyszóval hülyeségekről - volt szó.

Előadást tartott például arról, hogy ideje már a kenuban történő evezést forradalmasítani.

Ennek lényege, hogy minden kenus két lapátot vigyen magával az evezéshez, és amikor az egyikkel befejezi az áthúzást, hagyja ott, s üres kézzel nyúljon előre a másikért. Így szerinte meg lehet spórolni a lapát előrehozatalának energiáját. Hogy a hátul hagyott lapát, hogyan kerül majd előre, arra is különféle elméletei voltak.

Ezeknek a szövegeknek természetesen nagy közönsége volt. A kicsik, a kezdők tátott szájjal hallgatták s az idősebbek egy része alájátszott neki a nagyobb hatás elérése kedvéért.

Egy ilyen alkalommal került elő a szentendrei eset is és hogy-hogynem felbukkant Jupát neve, de már mint egy szent, mert Vajda előadásában a Körös hullámainak érkezésekor a kenuk természetesen több méter magasságba emelkedtek a víz fölé, nem ázott el a cucc, nem úszott el a kaja, nem lettek vizesek a kenusok.

A kajakosok persze borultak, és mindenük elázott.

Hallelúja, hallelúja ! Hála neked Szent Jupát!

Ettől kezdve már célzott "Jupát misék" történtek a Sirályban. A helyszíne bárhol lehetett. Öltözőben, zuhanyozóban, klubteremben vagy Józsi néni lakásában. /Paár József gondnok volt a csónakházban s feleségét a könnyebb megjegyezhetőség miatt hívtuk Józsi néninek/. Elég volt kimondani, hogy "Jupát mise következik" és már kántáltak is a jelenlevők. Igaz,ezt csak Vajda József, a "Nagyvajda" jelenlétében lehetett kezdeményezni és lebonyolítani, ezzel is elismerve, hogy Jupát után Ő az első a földön.

 

A szent alakjának születése

 

 

Még abban az évben  1950-ben - Nagyvajda titokzatos arccal jelent meg a Sirályban s közölte, hajnalban Szent Jupát megjelent neki, és elmondta , Ő egy C-1-es kenus versenyző, akit a legutóbbi versenyen a versenybíró célbaérés után nem csengetett le, ezért kénytelen volt addig kenuzni, amíg térdelőlába tövig el nem kopott. Vett egy pisztolyt, hogy lelője a bírót, de megjelent neki egy meztelen angyal, aki megígérte: övé lesz, ha lemond tervéről.

Lemondott. Övé lett. Többször is.

Szent Péter látta az esetet, magához hívatta, szentté avatta s örök feltámadást ígért neki.

Különdíjként bükkfából készíttetett részére falábat. Belsejét kifaragtatta, hogy férfiasságát abban tudja tartani.

Nagyvajda azt is elmondta, emlékezetből megrajzolta alakját s azonnal közszemlére is bocsátotta.

A szent alakját mások is megrajzolták, sőt szobor is készült róla. Az eredetihez leginkább hű Bella Sára keramikus volt versenyző - nevéhez fűződik, de készítettek rajzot a BSE-sek is, sőt érkeztek Amerikából Jupát képekkel díszített mezek, de ezek nem hasonlítanak az eredetihez.

 

A Jupát énekek születése

 

 

Emlékezetem szerint az első himnusz 1951 nyarán született. Lillafüredre utaztunk versenyre s a vonaton jutott eszünkbe, dalba kéne foglalni az eddig prózában elmondottakat.

És szinte hihetetlen: a szöveg csaknem 10 perc alatt megszületett. A dallamra a Jupát misék egyik legaktívabb résztvevője, Bella Sára tett javaslatot, szöveget közösen diktáltuk, a résztvevők csak áldásukat adták rá. A témát könnyű volt kitalálni, mert ott utaztak velünk a versenybírók, akiket el kellene űzni, a szakosztályvezető, akit le kellene bunkózni s az edző is, akinek helyettünk kellene versenyezni.

Ezzel az egy dallal el is voltunk őszig.

Akkor megint jött a Nagyvajda. Megszülte és előadta a kenusok által ezideig mindég leglelkesebben énekelt és minden idők legdallamtalanabb énekét, melyből kiderült, hogy szépek vagyunk, bájosak, okosak és bölcsek! Mármint a kenusok.

A következő néhány évben  az ötvenes évek közepéig -születtek meg a még ma is közszájon forgó, lassan már mondhatni klasszikus dalok, melyeknek alkotói részben nevesíthetőek mint például Parti Jánosnak a finn himnusz dallamára írt könyörgése  részben ismeretlenek. Legalábbis eddig.

Érdekes módon, az elmúlt 50 /!/ évben ismereteim szerint csupán két Jupát nóta született. Az egyik a csepeli kenusok indulója, ahol említik Jupátot s melynek dallamát nem ismerem a másik a Kenus sirató, melyet Ligeti László kiváló edző temetés előtti búcsúztatásán hallottam énekelni.

Mindkettő Kárpi Dániel nagy űrt pótló Kenus Kódexében szerepel. (Az eredeti kódexet Iványi Gábor (Pimpa) mentette meg Kárpi Dani hagyatékából, Ipacs Laci szervezte nyomdakészre, Nagyfejeő Tibi szkennelte és Gyűrű János irányította a nyomdába jutást)

 

 Szent Jupát első megjelenése a Földön 

 

Addig míg a mennyben szentek gyűléseztek, a Földön a népek békességben éltek,
Új regula dívott a Föld felszínén: uralkodott mindenkin a kenus nemzettség,
Leginkább béklyózva volt a kajakos,kinek fasza puha és lapos,
Seggükről se mondhatok sok szépet, küllemre olyanok akár a férgek.
Éltek ám mások is nyomorban, az emberek szűkös barlangokban,
Merthogy Isten nem adta meg nekik azt, hogy az állatoktól különváljanak,
Ezért együgyű sötétségükben, majmok módjára tengődtek.
Ez volt a világ melyet Urunk teremtett, tökéletes volt, más nem is lehetett!


Történt aztán egyszer, hogy a kenusok éke, Jupát atyánk szállott alá a Földre,
De nem úgy szállt alá mint egy igazi szent, hanem mint bármely fia odalent.
Deltában zuhanva szállt alá az égből, és csobbanva csapódott egy folyam vizébe.
Kenuverseny volt épp azon a folyamon, versengtek fiai tajtékos habokon.
500m-re volt Jupáttól a mezőny, nekiindult hát, nehogy lemaradjon.
Fél perc múlva már utolérte őket, belehajtott hát a legelsőbe.
Reccsenve tört a hajó szilánkká, pedig Jupát ezt csak tanításnak száná.
Nem volt hátra már több csak két perc, s Jupát a hajóban bajnokként térdelt.


Nagy az érdeklődés a parton állók közt,  ki ez ki mindenkit leelőzött?
Jupát nem halogatja soká a választ, kiszáll, és glóriája fényet áraszt,
Ebből megérték a kenusok mind, hogy atyjuk az ki versenyt nyert itt,
Fel sem olcsúdnak fiai a parton, Jupát apjuk eképpen szól:
-Jól látjátok kenusok, Jupát a szent vagyok, a mennyből szálltam alá és most itt vagyok,
-Nem akarom a szót túl sokáig fűzni, mert várnak rám a lányok, mindahányan szűzik,                                                                                                                                                     Földi törvényemet mégis elmondom, fogadjátok meg és nem lesz semmi gond.
Mire Jupát idáig ért a beszédbe, kenusok leereszkedtek mind féltérdre.


Szent borzadály kiült az arcukra, Jupát szavát hallva mind elámultak,
-Földnek urai- folytatta a szent, Ti vagytok kenusok, az k***a isten!
-Szolgáljanak titeket minden szerzetek, állatok, kajakosok és az emberek.
Ezetnúl azt is elmondom nektek, hogy a kajakosok jobbágyok lesznek.
Termeljék meg hát mindazt amit, kenusoknak gyomra, lelke ámít!
De ha egy kajakos mégis fellázad, faszát metéljétek le egy baltával!
Intelmeim és ezt hogyha betartjátok,a földi békét ti garantáljátok,
Éljetek boldogan ameddig csak éltek! Esténként lányokat remélem keféltek!!!


Azzal Jupát atyánk repülve távozott, kenuja az égen kondenzcsíkot húzott.
Így történt, hogy a kenus nép öntudatra ébredt, s a Föld története az Aranykorba lépett.
A Földön ezután rend volt csend és béke, hatalommal csak bírt Jupát, s az ő népe!

 

 Jupát beiktatásának mondája 



Uszadék fák, parti fűzek halljátok most szavam, Jupát atyánk a nagy szentről szóla ez a kaland!
Az áhítat érzésének adjad át most magad, úgy hallgasd mondámat, hogy meg se mukkanj!
Teremtésnek végeztével Urunk nagy munkában vala, Szenteknek mond új regulát: mit hogy csináljanak.
-Jupát fiam te leszel a kenus nemzet atyja! Vigyázz rájuk tiszta szívvel, te ebadta!
-Egyébiránt azért adom neked ezt a népet, mert te vagy a szentek közt kit leginkább szeretlek.
-Erényeid kiválóak kenusokhoz illők, nemzettél is, ha jól tudom sok gyereket mint ők,
Jupát atyánk meghatódva szóhoz se bír jutni, csak vakargássza falábát és helyrerakja tökit.
S mialatt a tökét helyre igazítja, többi szentnek szeme szegeződik rája.

 

Látja Jupát rajtuk, hogy megvetésnek tárgya, a többi szent meg átkát kezdi szórni rája.
Borbála az a szent ki először szólala, Jupátra a szitkot csak úgy rázúdítja.
-Urunk te hatalmas, mindennek tudója, ne tégy íly gyalázatot mennynek lakóival!
-Mi szentek egyként imádunk téged, s te Jupáttal teszel nagy kedvességet?
-Nekem ki nő vagyok, nőknek legszebbike, adod a bányászok fölötti védelmet.
-S Jupátnak eme falábú szentnek, alattvalóként a kenusokat rendeled?
-Mit tett ő mivel rászolgált e kegyre? csupán angyalokat ejt ő teherbe!
-Semmi jelét nem adta, hogy szentnek nevezzük, egyetlen csodatételt felmutatni nem tud.


-Úgy van! Helyeselt Lukács a szent, kinek Isten még munkát sem teremt.
De megelégelé Urunk a szót, s haragjában új parancsot mond:
Ezen felül, hogy Jupát lesz a kenusoknak szentje, őt teszem meg mennybéli örök helyettesemnek!
-Ezek után átkaitok tartsátok csak fejetekben, mert ő lesz az első utánam a mennyben!
Lett nagy zúgás morgás Urunk szavaira, s nem zengett Alleluját a szentek kórusa,
Jupát atyánkat ez nem is bosszantotta, belefogott mindjárt feladatába,
Kiállott Urunk trónusa mellé, s fennhangon mondta intézkedését,
-Először is legyen egy új népcsoport, kiknek neve hitványul csak ennyi: kajakosok!


-Őket teszem meg a földön szolgáknak, a kenusok rajtuk uralkodának.
-Mostan kenusok hozzátok szólalok, intelmeim örökkön megfogadjátok:
I. Imádd az Urat és Engem!
II. Fohászod minden nap szóljon hozzám és én megsegítelek!
III. Féltollú lapátodat halálodig forgasd!
IV. Fiadat a kenu szeretetére neveld!
V. Paráználkodj!
VI. Szórd szét magodat a kajakos fehérnép között!
VII. Uralkodj a Föld összes népei fölött! Szolgáljon minden kenust legalább hét kajakos!
VIII. Szíved legigazabb undorával érezz a kajakosok mocskos csűrhéje iránt!
IX. Ne szíts viszályt kenus felebarátod ellen!



-Ahogy mondod Jupát! Szóla közbe Isten, smost én mondok újat hozzá itten!
-Halljátok hangomat Földnek lakói, kenusok, kajakosok, s emberek sarjai!
-Mint a mennyben úgy a Földön új rendet teremtek, földieknek urai a kenusok legyenek!
-Mert tökéletességben velük versenyre nem kelhetnek, se kajakosok, se emberek, sem semmilyen szerzetek.
-Legyen hát a földi béke garantálója, a nemzet melynek örökkön suhanjon kenuja!
Ezzel Urunk végszót monda a gyűlésre, s mehet ki-ki haza Isten hírével.
Különösképp ennek örül Jupát, mert nem kési le a pásztorórát.
Amit egy angyal lánykával tervezett, s délután felpróbál még vagy hetet.


De mielőtt Jupát elhagyja a termet, Glória koszorúja lebeg fejel felett,
Isten tevé oda jelezve is ezzel, ha földön jár Jupát, hogy ő szent ember,
Így végződe gyűlés melynek helye menny volt, s kenusokra hajnal, kajakosra alkony,
Köszönt majd ezután, és jöve: Aranykor!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.